Bevezetésképp arra gondoltam, hogy esetleg mesélhetne magáról, a gyerekkoráról. Itt született Nagyhegyesen? 

 

1959. január 26-án, Komádiban születtem. Ez Hajdú-Bihar megyében, a román határhoz közel található. Akkor még község volt, már most város, de nem is ez a lényeg. A szüleim ott voltak pedagógusok, ott nőttem fel. Olyan 8-9 éves voltam amikor onnan tovább költöztünk Körösszegapátiba, mert Komádiban megszűnt a gimnázium, ahol apám tanár volt. A nyolc osztályt én ott jártam ki Körösszegapátiban, ami szintén egy nem túl nagy, határszéli kisfalu. Akkor még nyilván mindenki állattartással foglalkozott. Volt valami kis gyenge TSZ is, igazi falusi élet volt ott. Bár nekünk nem voltak állataink, de a többi osztálytársamnak igen, úgyhogy ez az állatszeretet ez onnan ered. Gyakorlatilag iskola után, meg iskolaszünetekben minden szabadidőnket együtt töltögettük és hát én nagyon szerettem hozzájuk menni és az állatokat nézegetni. Az egész tevékenységet, amit ott végeznek. Persze az, hogy állatorvos leszek, akkor még nem fogalmazódott meg. 

 

Hol volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy ezzel a hivatással szeretne foglalkozni? Mi volt a motivációja abban, hogy állatorvos legyen? 

 

A nyolcadik osztály után gimnáziumba mentem Hajdúszoboszlóra, ide a Hőgyes Endrébe. Ott biológia-kémia szakon voltam, tehát nem általános gimnáziumi szak volt. Az állatok, a biológia, a kémia, ez már mind afelé utalt. Persze az elején még nem vetődött fel, csak majd a vége felé, hogy akár ez lehetne belőle. Egy az, hogy szerettem, a másik, hogy gyakorlatilag biológia, kémia és matematika a felvételi tantárgy az állatorvosira. Tehát mivel ezt ott kiemelten tanultam és jó is voltam belőle, végül is minden oda terelt. Ami tantárgyakat szerettem, abból kellett felvételiznem, úgyhogy így teljesen jó volt, jól is sikerült, egyből felvettek. Ugye az állatorvosi egyetem Budapesten van, ez az egyetlen az országban. Nem sok, mindössze 3500 állatorvos van az egész országban, szóval ez egy speciális szakma. Egy igen különleges pálya. 

 

Meséljen róla, hogy lesz valakiből állatorvos? Mennyire különbözik vagy éppen miben hasonlít az emberi orvoslástanhoz? 

 

Sok mindenben különbözik, meg hasonlít is. Maga az orvoslás része, az élettan tudomány, a gyógyszerek megtanulása hasonló. Az ember is a sok állatfaj közül egy. De emberi orvoslással ellentétben nálunk különböző állatfajok vannak, tehát kérődzőktől kezdve, a baromfi, a sertés, nem beszélve a kutyáról, macskáról. Amikor mi végeztünk, akkor nagyon ló-centrikus volt az oktatás és elsősorban haszonállatokról tanultunk mivel a vidék, a magyar mezőgazdaság ezt kívánta. Ezt kellett kiszolgálni. Nyilván tanultuk, de nem fő kérdés volt a kisállat, mint a kutya, macska, egyebek. Az akkori állatorvoslásban ez egy szűk kör volt és inkább Budapestre koncentrálódott. Sok kutya és macska volt akkoriban is, de nem volt akkora kultusza, mint most. Akkor még kedvtelésből tartott állat volt, ma már társállatnak nevezzük őket. Sőt, a ló is az, az sem haszonállat lassan. Nagyhegyesen is láthatjuk, a gyerekek lovagolni járnak. Igás ló se nagyon van, azt is csak hobbiból fogják kocsiba, sétáltatni. Most már teljesen más a mi szakmánk is. Nagyon erős vonal a kisállat praxis, mellette vissza szorult, vagy mondjuk úgy koncentrált lett a haszonállat vonal. 1982-ben, amikor végeztem az egyetemen és Nagyhegyesre kerültem, akkor még nem volt udvar, ahol ne lett volna vagy sertés, vagy szarvasmarha, baromfi. Az épületek most is megvannak, csak teljesen másra használják. De akkor még mindenkinek volt állata és elég klasszikus állatorvoslást lehetett csinálni. A mai már nem teljesen az, most 500-as, 1500-as 10 000-es telepekről beszélünk. Maga az egyed elvész, már állomány van, azt kell menedzselni. Programokat, megelőző eljárásokat, vakcinázásokat kell kivitelezni, már nem konkrét egyedekkel foglalkozunk. 

 

Mondhatjuk akkor, hogy lassan 40 éve űzi ezt a szakmát? 

 

1982-ben kerültem ide, mint üzemi állatorvos. Akkor még itt volt az elődöm, Sanyi bácsi, aki a körzeti állatorvos volt. Én 1983-ban egy évig még katona voltam, de ő megbetegedett, így 3 hónap katonai kiképzés után kikértek és munkahelyre vezényeltek. Kilenc hónapig katonaként dolgoztam, de nagyon jó volt. Csak zsoldot kaptam, de a civil ruha viselési engedély, meg minden megvolt. Szóval teljesen szabad élet volt, nem egy laktanyába zárt dolog. 

 

Manapság és akkor is, itt Hegyesen vagy egy nagyobb körzetben látott el feladatokat? 

 

Akkor elsősorban még olyan rendszer volt, hogy az adott körzetet felosztottuk. Nagyhegyesen, ami volt tanyavilág, azt megkaptam, meg mellé az új utcákat, ahol állat nem sok volt ugyan, de kezdetben az volt az én körzetem. Úgy működőt, hogy például a Dózsa György utca ketté volt választva. A jobb oldal az Sanyi bácsié, a baloldal az enyém volt és ehhez ragaszkodni kellet, kivéve, ha helyettesítés volt, vagy hasonló. Szigorúan területileg be volt minden szabályozva. Most már nem így van. Gyakorlatilag, akit a Magyar Állatorvosi Kamara regisztrál annak országos praxisa van. Már nincs leszabályozva területileg. Persze nyilván nagyjából már kialakult mindenhol, ki hova tartozik. De vannak olyan specialisták, például lógyógyász szakállatorvosok, akik több megyében is csak lóval foglalkoznak. Ők tényleg bolyonganak, de ez azért nem jellemző. Meg ahogy mondtam, koncentrálódott az ellátás. Nekem is a munkám egy jelentős része most már nem az elaprózódott háztájból adódik össze, hanem a nagyüzemi állatok ellátásából. Ott közvetlen a tulajdonossal szerződés van, tehát nem eseti munkáról beszélünk. Van egy szerződés, ami alapján az állományt az adott orvos ellátja. 

 

Hogy alakul egy átlagos hétköznapja egy állatorvosnak? Milyen általános teendői vannak, amiket elvégez? 

 

Amikor idecsöppentünk, mindent kellett csinálni. Aztán koncentrálódott, a nagy üzemek felé ment el a szakma és az állatorvosok is részben specializálódtak. Különböző szakállatorvosi képzések vannak és mivel itt 2-3 nagyobb sertéstelepet is elláttam, így adta magát, hogy sertés egészségügyi szakállatorvos legyen belőlem. Van a magán állatorvosi rész nálam, ami zömében nagyüzemeket jelent. Azon belül elsősorban sertést, de elég sok baromfival is foglalkozom, azokat látom el. A másik oldal pedig, hogy van egy ága az állatorvoslásnak, az úgynevezett hatósági állatorvos, ami egy teljesen más világ. Ez kormánytisztviselő státusszal jár. Kezdetben, még a rendszerváltás körül volt ilyen, hogy hatósági feladatokkal megbízott állatorvos. Ez azt jelentette, hogy a magánpraxis mellett bizonyos hatósági tevékenységet kellett ellátni, de aztán ezeket szétválasztották. Gyakorlatilag most már olyan feladatok vannak, amit nem végezhet részmunkaidős, hanem csak főállású hatósági állatorvosok. Én 15-20 éve már főállású hatósági állatorvos vagyok, a Derecske - Hajdúszoboszlói járásban. Az összes többi magán gyakorlati tevékenységet csak emellett végzem. Kevesen tudják, de a hatósági állatorvos feladataiba rengeteg minden tartozik. Ezek nyilván jogszabályok által leszabályozott dolgok, amit most már úgy mondunk, hogy élelmiszerlánc biztonság. Tehát egy hatósági állatorvos munkája elég kiterjedt. Ahogy a NÉBIH is fogalmaz: “A szántóföldtől az asztalig!” Gyakorlatilag a nagy egésznek a felügyelete. Nem mindegy, hogy az állat mit eszik. Innen indul az egész. Már ennek az ellenőrzése is hatósági feladat. A takarmány keverők, az állattartó telepek ellenőrzése. Az állattartás körülményeinek vizsgálata mind-mind nagyon kiemelten fontos feladat. Emellett minden vágóhidat is hatósági állatorvos felügyel. Van élőállat vizsgálat és vágás utáni húsvizsgálat is. Tehát amikor azt mondják, hogy a házi a jó, hát nem vitatom, én is nagyon szeretem, de sokkal nagyobb kontrol alatt van, az ipari élelmiszer feldolgozás. Ez mind az élelmiszer biztonságot szolgálja. Elég szerteágazó ez.  

Reggel export szállítás volt Nádudvaron. Romániába ment két kamion sertés, azt kellett felügyelni. Így kezdődött a nap. Utána átmentem Derecskére, a központban ellenőrzések jegyzőkönyveit vittem be. Voltam állatgyógyszertárban, gyógyszert vásárolni. Később átmentem Elepre, a halfeldolgozóba mintákat venni. Műszak közben kiskutyákat vakcináztam, volt egy beteg cica és egy tehén is. Közben méz felvásárláshoz igazolást adtam ki. Tehát rengeteg a dolog és az adminisztráció, nem kell hozzá beteg állat se, hogy eltöltse az ember az egész napját. 

 

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen különleges szerepeket is állatorvosok töltenek be. Csinálja a hatósági szerepkörét, mellette elvégzi a telepek és a háztáji haszonállatok állatorvosi teendőit. Mi a helyzet a házi kedvencekkel? Ők mekkora részt foglalnak el abból a munkából, amit Ön végez? 

 

A magán állatorvosi tevékenységből, egyre nagyobbat. Többet, mint korábban, de nem meghatározó. Nem olyan, mint aki csak ezt csinálja és egy állatorvosi rendelőben beteg állatokat lát el folyamatosan. Én ebbe nem mélyedtem olyan szinten bele. De egyébként a mögöttünk lévő korosztályok elsősorban erre álltak rá. Aki most végez, valószínűleg a kisállatok irányába megy. Vidéken főleg, a szarvasmarha és sertéstelepeket ellátó állatorvosból lassan hiány keletkezik. 

 

Bár nem foglalkozik annyit házikedvencekkel, de volt már valami különlegesebb állattal dolga? Valami olyan, amivel nem mindennap találkozik egy állatorvos? 

 

Hát előfordult. A gyerekek sündisznót hoznak, papagájt, gólyát, mindent, amit találnak. Nagyon sok állatbarát van. Ha valaki talál egy sérült állatot, akkor mindjárt az állatorvos jut eszébe. Ilyen előfordul, de azért nem mindennapos. Miről is mesélhetnék még. Amikor épp egyszer ügyeletes voltam, ilyen cirkuszi akárkik voltak itt. Akkor volt egzotikus állattal dolgom. Egy tevével volt valami probléma. De ez már tényleg nagyon speciális. 

 

A hosszú évek során mi volt a legkülönlegesebb, vagy legnehezebb eset, amit meg kellett oldania? 

 

Sok különleges dolog volt. Egy-egy kis esetet lehet érdekesnek mondani, de én ezt különlegesebbnek tartom. Itt a Hortobágyon nagyon sok liba volt. Most már ugyan nincs, de akkoriban több százezer libát oltottunk be. Nagyon értékes állomány volt és azért óriási pénzről volt szó, mert ezek aztán nagyon tudtak hullani, hogyha valami baj volt. Felboncoltam a libákat, akkor már pusztultak rendesen és megállapítottam náluk a sertésorbáncot. Sertés betegség, de elkaphatja a liba is és vérfertőzéses eset alakulhat ki belőle. Ha ezt akkor nem kezdjük azonnal gyógykezelni, óriási tömeg hullott volna el. A libaállomány már szépen gyógyult, én meg mivel egy csont megszúrta az ujjamat, ezt a sertésorbáncot elkaptam. Nagyon magas lázzal járt, bizonyos bőrtünetekkel, nyirokcsomó duzzanattal. Be is kerültem valami rendelőintézetbe és akkor ott tanakodtak fölöttem, hogy mi lehet ez. Mondtam nekik, hogy sertésorbánc és azonnal amoxicilint adjanak nekem. Azt adtuk a libáknak, azok már jól voltak, köszönték szépen. Lehet, hogy ott pusztulok el, ha hagyom magam, hogy majd ott vizsgálgassanak még pár napig. Zoonózisnak nevezik ezt, amikor az állatról emberre terjed egy betegség. Ezek elég speciális dolgok. Pláne annak az orvosnak, aki nem vidéken nőtt fel, nem tudja, vagy nem találkozott vele, hogy az állattartóknak milyen problémája lehet. Rettentő szűk kör kap el ilyesmit, a klinikán természetesen nem erre gondolnak először. 

 

Zárásképp annyi kérdésem volna még, hogy van-e valami jótanácsa vagy szolgálna valami intelemmel a nagyhegyesi lakosok és az állattartók felé? 

 

Arra azért én nem vállalkoznék, hogy intelemmel szolgáljak. Hát nem tudom. Szerintem általánosan lehet mondani, hogy csak az tartson állatot, aki azt szakszerűen el tudja látni. Nagyon felértékelődött az állatvédelem, az állatok nem tárgyak, ki vannak nekünk szolgáltatva. Ha intelem lehetne, akkor az lenne most itt, hogy csak felelősségteljesen lehet állatot tartani! 

 

Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre!