Ha jól tudom néhány éve költözött Nagyhegyesre a családjával. Hogyan esett erre a településre a választás? Hogy érzik itt magukat?

Igen, 2016-ban költöztem családommal Nagyhegyesre. Feleségem és én is debreceni születésűek vagyunk, ott nőttünk fel, jártunk iskolába. A fiunk, Farkas születését követően vettünk egy szép lakást Debrecenben, jól éreztük magunkat. Sokat sétáltunk a belvárosban, a 7. emeleti lakásból kilátásunk volt a Debreceni Nagytemplomra. Farkas egészen kicsiként is rajongott már az állatokért. Gyűjtötte a bogarakat, megfogta a békát, gyíkot, otthon hörcsögöt és halat tartottunk. Az állatkereskedésben órákat tudott eltölteni. Nagyon szeretett volna kutyát, viszont mi nem engedtük, mert szerintünk lakásba nem, csak kertesházba való kutya; udvar nélkül kínzás embernek és állatnak egyaránt. Megértette! Majd az ötödik születésnapját tartottuk, amikor a gyertyák elfújása következett. Becsukta a szemét, nagylevegőt vett… Nem maradt egy égő gyertya sem. Bár tudjuk, hogy akkor nem teljesül, de megkérdeztük, hogy mit kívánt. Vonakodva mondta, hogy egy kertesházat, hogy lehessen kutyája. Ott volt körülötte a rengetek játék, a nagyszülőktől kapott ajándékok, de ő egy házat akart, hogy lehessen kutyája. Csak ültem, mint akit leöntöttek és mi is megértettünk valamit. Lépni kell! Annyi tőkénk nem volt, hogy Debrecenben vegyünk házat ezért a környékbeli településeken kezdtünk nézelődni. A feleségem említette először Nagyhegyest. A település nem volt számunkra ismeretlen. 2008-ban Nagyhegyesen házasodtunk össze a Tuba-tanyán, a Polgármester Asszony szíves közreműködésével. Másrészt én apai ágon Nagyhegyesről származom, Nagyapám (Rácz Péter) még a tanyavilág idején töltötte itt gyermekkorát. A politikai változások szele szétfújta a családot egészen Amerikán át Kanadáig. A családnak kis része maradt Magyarországon, Debrecenben. A jó föld, a jó levegő, a csillagos ég az élet sallangmentes örömei mind-mind a település mellett szóltak. Hát, vettünk egy kis parasztházat… A fiam a következő szülinapi gyertyáit már itt fújta el egy végtelenül okos border collie társaságában. Ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velünk. Jó itt élni. Modern világunkban nagyítóval kell keresni azokat a helyeket, amiket még nem kebelezett be teljesen a halmozó és pazarló életszemlélet. Nagyhegyes ilyen, erre kell, hogy vigyázzunk.  


Szerintem mondhatjuk, hogy fiatalon szinte mindenki találkozik a fizikával. Valaki jobban, valaki kevésbé kedveli meg, de odáig azért kevesen jutnak el, hogy ez váljon a hivatásukká is. Az Ön esetében hogyan történt ez? Volt esetleg tudományos példaképe, vagy valami inspirációja/motivációja, ami abban segítette, hogy tudományos útra lépjen?

 

Ez velem középiskolában történt. Jogász akartam lenni, hogy jó sok pénzt kereshessek. Nem vettek fel abba az iskolába, ahova szerettem volna menni és ahonnan a jogi pálya könnyedén sikerülhetett volna. A B-terv keretében kereskedelmi és marketing szakra jelentkeztem. Faltam a könyveket, készültem a jogi pályára. Érdeklődésem kimondottan átlagos volt a természettudományos tárgyak iránt. Beállítottságomat tekintve egy lázadó bölcsész voltam. Aztán valami történt. A fizika tanárunk olyan ponton talált el óráival, szemléletmódjával, ami kíváncsivá tett. Kíváncsivá egy olyan tárgy iránt, amit korábban észre sem vettem. Akkor még nem, de ma már tudom, hogy mi történt. Megmutatta a szellemi kihívások szabad és alázatos világát. A természet iránt mutatott végtelen alázat világát, a kreatív gondolkodás szabadságát és hatékonyságát. Egyre jobb lettem fizikából, versenyekre, olimpiai felkészítőre jártam. Majd az OKTV-n (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny) olyan helyezést értem el, mely felvételi nélkül bebocsátást engedett a Debreceni Egyetemre, fizikus szakra. Elvégeztem, majd a debreceni Atommagkutató Intézetbe jelentkeztem fiatal kutatónak. Felvettek és azóta is ott dolgozom.


Hogyan lesz valakiből fizikus? Mennyire nehéz ennek tudásnak a doktorává válni?

 

Ahhoz, hogy valaki fizikus legyen, el kell végezni egy egyetemen a fizikus szakot. Szigorlatozni kell, diplomamunkát írni és sikeresen államvizsgázni. Ez egy kikövezett út, tanulással, szorgalommal a cél zökkenőmentesen elérhető. A doktori képzés az már más. Ott elismert nemzetközi tudományos folyóiratokban közölhető kutatási eredményeket kell elérni, egy elég hosszú (kb. száz oldalas) értekezést írni, majd sikeresen megvédeni azt. A jelölt munkáját témavezetője irányítja. A tudományos életben ez a 3-4 éves folyamat egy szertartás, aminek keretein belül a jelölt éretté válik kutatómunka végzésére. Mennyire nehéz? Kinek-mennyire? A fizikatanárom szavai jutnak eszembe: „Kenyéren és vízen nem is olyan nehéz. Csak kenyér kell hozzá meg víz. No meg némi ismeret a célról, hogy megérje kenyéren és vízen”. Szóval nem könnyű, de ugyanolyan szakma, mint pl. a kőműves, ács, szakács szakmák. Meg kell tanulni, csinálni kell és egyre jobb lesz benne az ember. Összetett szakma, mert a klasszikus kutató munka (kísérletezés, értelmezés) mellett cikkeket kell írni, előadásokat tartani, az eredményeket bemutatni. Folyamatosan új kihívások elé kerül az ember, aminek a megoldása újra tanulásra, önálló kreatív gondolatokra újabb szakterületek megismerésére sarkallja az embert. A cél nemes, a megismerés, a természetünk megismerése. 


Meséljen a szakterületéről, mivel foglalkozik pontosan?


Kísérleti fizikus vagyok. A természetben lejátszódó folyamatok mindig összetettek. Ezért azok leírása heroikusan nem, vagy csak nagyon nehézkesen lehetséges. Olyan mesterséges, laboratóriumi körülményeket kell létrehozni, ahol a bonyolult folyamatok szétválaszthatók és modelleken keresztül értelmezhetők, a folyamat kimenetelére a későbbiekben jóslat tehető. Ezt csinálja a kísérleti fizikus, kérdez a természettől, figyel, meghallgatja és rögzíti a választ, szabályszerűséget keres, következtet. Az elért eredményt előadások, újságcikkek formájában publikálja, amit mások a későbbiekben saját kutatásuk során felhasználnak. Egy nagy kirakó az egész.

Kutatásaim a nagyenergiájú részecskegyorsítók nyalábját leggyakrabban szolgáltató berendezés (un. elektron-ciklotronrezonanciás ionforrás) mágnesek és mikrohullám segítségével keltett plazmájának vizsgálatához és a plazmából kivont ionnyaláb alkalmazásaihoz kapcsolódnak. Több kutatási témának is részvevője vagyok. A számomra legkedvesebb terület a plazmafizikai vizsgálatok. A plazma (az anyag negyedik halmazállapota) egy nagyon bonyolult rendszer, tele megismerésre váró folyamatokkal. Ennek részleteivel nem untatnám a hallgatóságot. Ettől sokkal kézzelfoghatóbb, közvetlen társadalmi hasznosulással kecsegtető téma (melynek szintén részvevője vagyok) a fogorvosi anyagok vizsgálatához kötődik. Implantátumok és fogpótlások anyagaként használatos titán és cirkón minták felületét módosítjuk ionnyalábok segítségével oly módon, hogy az élettani szempontból vagy tartósságát tekintve kedvezőbb legyen.  A kutatás jelenleg az alapkutatási fázisban van.

 

Hogyan végzik a munkájukat a debreceni Atomkutató Intézetben? Esetleg mesélne az egyik kísérletről?

Ötlet, pályázatírás, beszerzés, kísérlet, kísérleti eredmények kiértékelése, következtetés, publikálás. Ez a menete a dolgoknak. Az embernek van egy ötlete, hogy mit szeretne kérdezni a természettől. Felméri, hogy ehhez mire lenne szükség (eszköz, ember). Pályázatot ír a terv megvalósításához szükséges anyagi háttér megszerzéséhez. Ha nyer, beszerzi az eszközöket. Elvégzi a kísérletet és a természettől kapott válaszokat kiértékeli. Következtetéseket tesz. Ha az eredmények tudományosan értékesek, akkor nemzetközi folyóiratban és konferenciákon közli azokat. Ezt csinálják a kutatók, általában kutató csoportokba rendeződve, egy adott ötlet megvalósítása érdekében. A kutatócsoport tagjainak tudása/kompetenciája sokszor kiegészítő jellegű. Általában egy kutató által elvégzendő munka nehezen egyeztethető össze a klasszikus munkaidőbeosztásokkal. Ezért a rugalmas munkavégzés sokszor lemondással jár, például egy-egy elhúzódó éjszakai mérés esetén, de előnye is van nemvárt események hatékony kezelésekor. Munkánk fontos része a szakirodalom naprakész ismerete, más kutatók tudományos kéziratainak közlés előtti értékelése, lektorálása.


Vannak nemzetközi projektek is, amiben részt vesz? Dolgozott már külföldi kutató intézetben vagy esetleg tervez ilyesmit?

Igen, részt veszünk nemzetközi projektekben is, például a fent említett plazmafizikai kutatásainkat egy szicíliai kutatóintézettel közösen végezzük. A szakmánkban nagyon gyakori a külföldi munkavégzés. Szinte mindenki eltölt egy-két évet külföldön a doktori fokozatszerzést követően. Munkánk sok utazással is jár. Többször voltam Japánban, Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Koreában, Oroszországban, Amerikában nemzetközi együttműködés keretében végzett kísérletekkor, illetve tudományos konferenciákon. Nem tervezek hosszabb időre külföldre menni. Itthon szeretek élni.


Kedveli a sci-fi műfaját? Más szemmel nézi egy tudós az ilyen műveket?

A sci-fi nem áll közel hozzám. A „tudományos-fantasztikus” színtér általában csak hátteret biztosít egy attól független mondanivalóhoz. Ez engem inkább zavarni, mintsem segíteni szokott a mű megértésében. Az egyszerűbb, kevésbé ködös műfajok híve vagyok.


Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akiket érdekel a tudomány és esetleg ebben képzelik el a jövőjüket?  

 

Nem tudok mit üzenni. Szerintem azt érdemes tisztázni, mit várunk a tudományos munkától és az mennyiben egyeztethető össze a valósággal. Ebben a tapasztalataimat elmondva szívesen segítek bárkinek!